Hozzávalók:

- 40dkg liszt
- 25dkg margarin vagy vaj
- 1 evőkanál ecet
- 3-4 evőkanál víz
- egy teáskanál só (nem púpozott, nem is csapott)
- sajt

Elkészítés:

A sajt kivételével mindent összekevertem egy tálban, majd legalább fél órát pihentettem. Lereszeltem a sajtot. A sütőt előmelegítettem 200°-ra. Kinyújtottam a tésztát, nagyjából 0,5-1cm vastagra. Képességeimhez mérten megpróbáltam egyenlő hosszúságúra és szélességűre felvágni a tésztát, hogy kinézzen valahogy. Áh, kit akarok átverni, béna lett. A felvágás után, a széléből csíptem egy kicsit, hogy megkóstoljam mennyire sós. Sótlan lett.

Emlékeznek még a szkeptikus, „tökéletes vagyok” barátomra a rákóczi receptnél? Mint kiderült, a sajtos rúd a kedvence, ezért, figyelem, meglepő (ugyan már…) kétszeresen is kritikus a sajtos rudakat készítőkkel szemben. Ugye kitalálták már. Természetesen a sótlanság miatt megint legalább egy órán keresztül hallgatnom kellet a kritikát.

Na de térjünk vissza a tésztánkra. Felvágtam, egyeletlenül, megkentem egy kevés tejföllel (tojással is lehet) és megszórtam a lereszelt sajttal. Belehelyeztem a felvágott darabokat a tepsibe, közel, mert a tészta szélesedni nem fog, csak egy kicsit magasodni. Betettem a sütőbe, és rákapcsoltam a légkeverést. Nagyjából 10-15 perc alatt meg is sültek.